A. Bevezetés
B. Forrás
Ez a dokumentum a SEQ Legal (seqlegal.com) sablonján alapszik, amelyet a Website Planet módosított (www.websiteplanet.com)
C. A személyes adatok gyűjtése:
A következő típusú személyes adatokat gyűjthetjük, tárolhatjuk és felhasználhatjuk:
Mielőtt valamely másik személy személyes adatait feltárná előttünk, Önnek kötelező az adott személy hozzájárulásával rendelkeznie a személyes adatok megosztását valamint a személyes adatoknak a jelen adatvédelmi nyilatkozat előírásaival összhangban történő feldolgozását illetően.
D. Az Ön személyes adatainak felhasználása
A weboldalunkon keresztül számunkra elküldött személyes adatokat a jelen adatvédelmi nyilatkozatban vagy a weboldal vonatkozó oldalain meghatározott célokra használjuk fel. Az Ön személyes adatait a következő célokra használhatjuk fel:
Ha Ön személyes információkat küld nekünk a weboldalunkon való közzététel céljából, ezeket az információkat mi közzétesszük és egyéb módon felhasználjuk az Ön által nekünk megadott engedély alapján.
Az Ön adatvédelmi beállításai korlátozhatják az adataira vonatkozóan a közzétételt a weboldalunkon, ezek a beállítások pedig módosíthatók a weboldalon az adatvédelmi beállítási lehetőségek használatával.
Az Ön kifejezett hozzájárulása nélkül nem adjuk át az Ön személyes adatait harmadik feleknek ezen harmadik felek vagy más harmadik felek által folytatott közvetlen marketing céljából.
E. A személyes adatok közzététele
A személyes adatait bármilyen alkalmazottunkkal, tisztségviselőnkkel, biztosító társasággal, szakmai tanácsadókkal, ügynökökkel, beszállítókkal vagy alvállalkozókkal közölhetjük, amennyiben ez ésszerű és szükséges a jelen adatvédelmi nyilatkozatban meghatározott célok biztosításához.
A személyes adatait közölhetjük a cégcsoportunk bármelyik tagjával (azaz leányvállalatainkkal, a holdingtársaságunkkal és annak minden leányvállalataival), amennyiben ez ésszerű és szükséges a jelen adatvédelmi nyilatkozatban meghatározott célok biztosításához.
A személyes adatait közzétehetjük:
A jelen adatvédelmi nyilatkozatban foglalt esetek kivételével az Ön személyes adatait nem adjuk át harmadik feleknek.
F. Nemzetközi adattovábbítás
G. A személyes adatok megőrzése
H. Az Ön személyes adatainak biztonsága
I. Módosítások
Időnként frissíthetjük ezt az adatvédelmi nyilatkozatot azáltal, hogy közzétesszük az új verzióját a weboldalunkon. Időnként ellenőrizze ezt az oldalt annak érdekében, hogy megismerje az adatvédelmi nyilatkozat módosításait. Önt az adatvédelmi nyilatkozat változásairól e-mailben vagy a weboldalunkon található privát üzenetküldő rendszeren keresztül értesíthetjük.
J. Az Ön jogai
Felszólíthat minket arra, hogy bocsássunk rendelkezésére minden személyes információt, amely nálunk elérhető Önről; az ilyen információk szolgáltatása a következő feltételek mellett történik:
A törvény által megengedett mértékben visszatarthatjuk az Ön által kért személyes információkat.
Bármikor felszólíthat bennünket arra, hogy marketing célból ne dolgozzuk fel személyes adatait.
A gyakorlatban Ön általában előzőleg kifejezetten egyetért azzal, hogy személyes adatait felhasználhatjuk marketing célokra, vagy pedig lehetőséget biztosítunk az Ön számára azt illetően, hogy visszautasíthassa a személyes adatai marketing célokra történő felhasználását.
K. Harmadik felek weboldalai
Weboldalunk hivatkozásokat és részleteket tartalmaz harmadik felek weboldalait illetően. Nem áll módunkban a harmadik felek adatvédelmi irányelveit és gyakorlatait ellenőrizni, valamint azokért nem vagyunk felelősek.
L. Az adatok frissítése
Kérjük, tudassa velünk, ha javítani vagy frissíteni kell az Önnel kapcsolatosan általunk tárolt személyes adatokat.
M. Sütik
Weboldalunk sütiket alkalmaz. A süti egy azonosítót (betűket és számokat) tartalmazó fájlnak felel meg, amelyet a webszerver küld a webböngészőnek, és amelyet a böngésző eltárol. Ezután megtörténik az azonosító visszaküldése a szerverhez minden alkalommal, amikor a böngésző lekér egy adott oldalt a szerverről. A sütik lehetnek „tartós” vagy „munkamenet” sütik: a tartós sütiket a böngésző tárolja, és a megadott lejárati időpontig érvényben maradnak, kivéve, ha a felhasználó a lejárati idő előtt törli őket; a munkamenet süti ezzel szemben lejár a felhasználói munkamenet végén, amikor a böngészőt bezárja a felhasználó. A sütik általában nem tartalmaznak olyan információt, amely által személyesen azonosítható lenne a felhasználó, azonban az Önről általunk tárolt személyes adatok kapcsolódhatnak a sütikben tárolt illetve a sütikből kiolvasható információkhoz. {VÁLASSZA KI A MEGFELELŐ KIFEJEZÉST Weboldalunkon kizárólag munkamenet sütiket / kizárólag tartós sütiket / munkamenet sütiket és tartós sütiket is használunk.}
Ha letiltja az összes süti használatát, akkor sok weboldal használhatósága romlani fog. A weboldalunkon pedig egyes funkciók nem lesznek elérhetők az Ön számára.
A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény
Az Alkotmányban rögzített alapjog biztosítása és az Alkotmánybíróság hivatkozott határozatának megfelelő jogszabály megalkotása érdekében született meg 1992-ben a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény (a továbbiakban: Adatvédelmi törvény), amely 1993. január 1. napján lépett hatályba. Ez a törvény mondja ki a személyes adatok védelmével kapcsolatos általános elveket és garanciákat. Az egészségügyi adatok szempontjából talán egyik legfontosabb eleme a különlegesen érzékeny adatok fogalmának meghatározása. Az Adatvédelmi törvény úgy rendelkezik, hogy különleges adatnak minősül a faji eredetre, nemzeti, nemzetiségi, etnikai hovatartozásra, a politikai véleményre, pártállásra, vallási vagy egyéb meggyőződésre, a büntetett előéletre vonatkozó információ, valamint ebbe a körbe tartoznak az egészségügyi állapotra és a kóros szenvedélyre vonatkozó adatok is. A törvény szellemében az ilyen rendkívül érzékeny, különleges adatokat különlegesen is kell kezelni, ezért további sajátos előírásokat fogalmaz meg a törvény.
Mit jelent az adatkezelés?
Az Adatvédelmi törvény különbséget tesz az adatok kezelése és azok feldolgozása között abból a szempontból, hogy a személyes adatokkal foglalkozó személynek van-e döntési hatásköre, érdemi beleszólása a döntésekbe az adatokkal kapcsolatban, vagy csak az utasításokat hajtja végre. Ennek megfelelően adatkezelésnek nevezzük az alkalmazott eljárástól, módszertől függetlenül a személyes adatok gyűjtését, felvételét, tárolását, feldolgozását, hasznosítását - beleértve a továbbítást és a nyilvánosságra hozatalt is -, valamint az adatok törlését. Természetesen az is adatkezelésnek számít, ha az adatokban bármilyen változtatást idéznek elő. Az adatfeldolgozás azoknak az adatkezelési műveleteknek, technikai jellegű feladatoknak az összessége, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az adatkezelési tevékenység megvalósítható legyen. Ide sorolható pl. a személyes adatoknak számítógépbe történő betáplálása. Az adatfeldolgozás természetesen független a végrehajtáshoz alkalmazott módszertől és eszköztől, illetve az alkalmazás helyétől.
Mi a személyes adat?
Az Adatvédelmi törvény a személyes adat fogalmát a következő módon fogalmazza meg: a meghatározott természetes személlyel (a továbbiakban érintettként nevesíti a törvény) kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés. Ebből adódóan a személyazonosító adatok, mint a név, a leánykori név, a születési adatok, az anya neve, a lakcím, a tartózkodási hely, az állampolgárság nyilvánvalóan személyes adatoknak minősülnek. A személyes adatok köre azonban jóval tágabb a személyazonosító adatok körénél. Az Adatvédelmi törvény azonban nem sorolja fel tételesen a személyes adatokat, hiszen azok köre folyamatosan változik, változhat attól függően, hogy milyen célból van azokra szükség. Személyes adat oktatási intézménybe történő felvétel során, vagy álláskeresés, állásváltoztatás esetén az iskolai végzettségre, esetleges nyelvtudásra vonatkozó adat, hadköteles korú személynél a katonai alkalmasság és a letöltött sorkatonai szolgálat, de ide sorolhatók az érintett személy magatartási szokásai, hobbijai, stb.
Fokozott adatvédelemre csak akkor van szükség, ha az adatok egyértelműen azonosíthatók, és össze lehet kapcsolni azokat egy adott, konkrét személlyel. Egyébként az adat önmagában nem jelent veszélyt az egyén alapvető jogaira. Nem kell azonban az összes személyazonosító adatot ismernünk ahhoz, hogy esetleg egy személyt be tudjunk azonosítani. Éppen ezért, ha ezek közül bármelyik elégséges ahhoz, hogy az adott konkrét személyre vonatkozóan információt nyerjünk, akkor az adatvédelmi előírásokra már figyelemmel kell lenni. Egy kis faluban, ahol zömmel idős emberek laknak és a fiatalság nagy része elvándorolt, könnyű beazonosítani az állapotos asszonyt anélkül, hogy akár a nevét tudnák. Elegendő lehet, ha csak a falu nevét tudjuk, ahol lakik, vagy csak annak a postai irányítószámát.
Azok az adatok, amelyek önmagukban nem alkalmasak az érintett személy azonosítására, csak abban az esetben minősülnek személyes adatnak, ha az egyéb adatokkal együtt kezelve a személyazonosság megállapítható. Fontos annak hangsúlyozása, hogy az adatkezelés folyamán az adat mindaddig megőrzi személyes adat jellegét (még akkor is, ha nincs mellette személyazonosító), ameddig az érintettel kapcsolatba hozható, illetve az érintettel való kapcsolat helyreállítható.
Milyen különleges előírások érvényesek az egészségügyi adatok kezelése során?
Az Adatvédelmi törvény korábban hivatkozott szabálya különleges szabályok alkalmazását írja elő az egészségügyi adatok kezelése során. Az egészségügyi adat természetesen önmagában még nem alkalmas személyazonosításra kivéve, ha a személyazonosító adatokkal együtt kezelik azokat. Az egyszerűség kedvéért azonban a későbbiekben csak egészségügyi adatokat említünk, értve ez alatt a személyazonosításra alkalmas egészségügyi adatokat. Az Adatvédelmi törvény értelmében tehát írásbeli meghatalmazás kell az érintett személytől arra vonatkozóan, hogy a rá vonatkozó különleges adatokat, egészségügyi adatait kezeljék, ha pedig ez nem lehetséges, akkor csak törvény mondhatja ki, hogy a különleges adatok a meghatározott célra gyűjthetők, tárolhatók, feldolgozhatók stb., és a törvénynek kell szabályoznia az azokkal kapcsolatos mindenféle kérdést.
Az egészségügy rendszere egy rendkívül bonyolult gépezet. Nagyon sokszor nincs idő arra, hogy az írásbeli beleegyezést beszerezzék, hiszen akkor az egészség helyreállítása, a gyógyítás vagy az életmentés kerül veszélybe. Ezért született meg külön törvényként az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény, amely a fenti szabálynak kíván eleget tenni. (A továbbiakban: Egészségügyi adatvédelmi törvény.) E törvénynek tehát az a célja, hogy fokozott védelemben részesítse az egyénhez kapcsolódó személyes és egészségügyi adatokat, illetve e fontos szabály betartása mellett továbbra is biztosítsa az egészségügy rendeltetésszerű működését.
Kinek az adatait kell védeni?
Az Egészségügyi adatvédelmi törvény személytelenül az érintettről beszél, és értelemszerűen azt értjük alatta, akinek az adatairól szó van. Szükséges azonban azt is megemlíteni, hogy nem csak a beteg, a kórházi vagy egyéb egészségügyi szakellátásra szoruló személy adatait kell védelemben részesíteni, hanem mindenkiét, aki bárhol és bármikor egészségügyi szolgáltatást vesz igénybe. Így az egészséges ember egészségügyi és személyazonosító adatai is védelemben részesülnek a törvény értelmében, hiszen pl. gyerekkorban a védőoltások beadása vagy a szűrővizsgálatok elvégzése nem feltétlenül jár együtt gyógykezeléssel, de a szövődménymentes és külön sebészeti beavatkozás nélküli szülés sem tekinthető betegségnek, amely gyógykezelést igényelne.
Az Egészségügyi adatvédelmi törvény pontos, tételes felsorolást tartalmaz, amelynek értelmében három nagy kör tartozik e fogalom alá:
1/ Egyrészt ide tartoznak mindazok az információk, amelyek a beteg testi, értelmi, vagy lelkiállapotára vonatkoznak. Ide tartoznak továbbá azok, amelyek valamilyen kóros szenvedélyre, illetőleg a megbetegedés vagy elhalálozás körülményeire, valamint a halál okára vonatkozóan tartalmaznak információt. Ezek azok az adatok, amelyeket vagy a beteg közöl az orvossal, az ápolóval, vagy ha erre már nem képes, vagy nincs erre vonatkozó információja, akkor más személy közli ezeket az adatokat. E más személy lehet a beteg hozzátartozója vagy vele valamilyen egyéb, pl. baráti kapcsolatban álló személy, de lehet a beteg korábbi kezelőorvosa, vagy utcai baleset esetén egy szemtanú is.
2/ A második nagy kört azok az információk alkotják, amelyeket a beteg gyógykezelése, ellátása során az orvos, az ápoló, a laborasszisztens, stb., azaz az egészségügyi dolgozók valamelyike állapít meg vagy észlel a vizsgálatok során, illetve tudomására jut az egyéb beavatkozások, vizsgálatok elvégzése alkalmával. Így ide tartoznak pl. a labor- és különböző egyéb vizsgálatok eredményei (vérnyomás, vércukorszint mértéke, EKG érték stb.), az orvos által felállított diagnózis. Ide sorolhatók továbbá a röntgen-felvétel alapján tett megállapítások vagy az operáció végzése során az operáló orvos által észlelt kóros elváltozások is. Lényegében tehát minden olyan adat, amely kifejezetten a vizsgálatok eredményeként került megállapításra az egészségügyi dolgozók valamelyike által.
3/ A harmadik nagy csoportba azok az adatok tartoznak, amelyek az előző kettővel valamilyen formában kapcsolatba hozhatók. Számos igen fontos információ sorolható ebbe a körbe. A környezeti hatások, amelyeknek ki vagyunk téve, illetve a szűkebb lakókörnyezet sokszor alapvetően befolyásolja egészségünket, és sajnos nem egy betegség kialakulásának forrását lehet a szennyezett levegőben vagy egyéb környezeti tényezőben keresni. A beteg magatartása – különösen pszichiátriai betegségek esetén – szintén nem elhanyagolható fontosságú információt jelenthet, hasonlóan a beteg foglalkozásához, amely különösen a foglalkozási eredetű betegségek diagnosztizálásához és kezeléséhez elengedhetetlen. (Az Egészségügyi adatvédelmi törvény külön melléklete sorolja fel azokat a különböző kémiai, fizikai vagy biológiai tényezőket, kórokozókat, amelyek a foglalkozás gyakorlásával függhetnek össze.)
Milyen célból lehet az egészségügyi adatokat kezelni?
Az Egészségügyi adatkezelési törvény három csoportra osztja azokat a célokat, amelyek elérése érdekében az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatokat kezelhetik az erre felhatalmazott személyek. E három csoportból kettő esetében tételes felsorolást tartalmaz a törvény, míg a harmadiknál ilyet nem találunk, hanem úgy rendelkezik a jogszabály, hogy a törvényben fel nem sorolt céloktól eltérő célból is lehet az egészségügyi adatokat kezelni, ha ehhez az érintett beteg, illetve törvényes képviselője írásbeli felhatalmazást adott.
A tételes, taxatív felsorolást tartalmazó célok első - és talán legfontosabb - csoportját értelemszerűen az egészségügyi ellátással, a gyógykezelés összefüggő célok alkotják. A törvény négy konkrét célt határoz meg ebben a körben:
- az egészség megőrzésének, fenntartásának előmozdítása,
- a betegellátó eredményes gyógykezelési tevékenységének elősegítése,
- az érintett egészségi állapotának nyomon követése,
- a közegészségügyi és járványügyi érdekből szükségessé váló intézkedések megtétele.
A fent felsoroltak tehát az egészségügyi ellátóhálózat elsődleges adatkezelési céljait tartalmazzák, azokat, amelyek elérése érdekében működik az egészségügy rendszere.
A közvetlen egészségügyi célokon túl az alábbi tizenhét olyan célcsoportot nevesíti a törvény, amelyek eléréséhez szükség van vagy lehet egészségügyi adatokra is:
- egészségügyi szakember-képzés,
- orvos-szakmai és epidemiológiai vizsgálat, elemzés, az egészségügyi ellátás tervezése, szervezése, költségek tervezése,
- statisztikai vizsgálat,
- tudományos kutatás,
- az egészségügyi adatot kezelő szerv vagy személy hatósági vagy törvényességi ellenőrzését, szakmai vagy törvényességi felügyeletét végző szervezetek munkájának elősegítése, ha az ellenőrzés célja más módon nem érhető el, valamint az egészségügyi ellátásokat finanszírozó szervezetek feladatainak ellátása,
- a társadalombiztosítási, illetve szociális ellátások megállapítása, amennyiben az az egészségi állapot alapján történik,
- bűnüldözés, továbbá a rendőrségről szóló törvényben meghatározott feladatok ellátására bűnmegelőzés,
- a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvényben meghatározott feladatok ellátása,
- közigazgatási eljárás,
- szabálysértési eljárás,
- ügyészségi eljárás,
- bírósági eljárás,
- az érintettnek nem egészségügyi intézményben történő elhelyezése, gondozása,
- a munkavégzésre való alkalmasság megállapítása függetlenül attól, hogy ezen tevékenység munkaviszony, közalkalmazotti és közszolgálati jogviszony, hivatásos szolgálati viszony vagy egyéb jogviszony keretében történik,
- közoktatás, felsőoktatás és szakképzés céljából az oktatásra, illetve képzésre való alkalmasság megállapítása,
- a katonai szolgálatra, illetve a személyes honvédelmi kötelezettség teljesítésére való alkalmasság megállapítása,
- munkanélküli ellátás, foglalkoztatás elősegítése, valamint az ezzel összefüggő ellenőrzés.
A fenti célok eléréséhez szükséges egészségügyi adatokat legtöbbször az egészségügyi ellátóhálózat szolgáltatja, és e folyamat során az adat kikerül az egészségügy hatóköréből. A törvény alapján egészségügyi adat kezelésére felhatalmazott személy is titoktartási kötelezettséggel rendelkezik, és csak a felsorolt célok valamelyikének elérése érdekében csak a feltétlenül szükséges adatokat kezelheti.
Ki kezelheti az egészségügyi adatokat?
Az Egészségügyi adatvédelmi törvény pontosan meghatározza, hogy ki az, aki a beteg egészségügyi adatait kezelheti.
A betegellátó számára, aki a különböző vizsgálatokat, beavatkozásokat és kezeléseket végzi, vagy abban közreműködik, elengedhetetlen, hogy megismerje és kezelje az érintett beteg adatait. A betegellátó fogalma a törvény értelmében így magában foglalja a beteg
kezelőorvosát, aki ténylegesen végzi a szükséges megelőző ellátásokat, megállapítja a diagnózist, gyógykezeli a beteget, elvégzi a különböző beavatkozásokat, ellátja a beteg rehabilitációját,
az egészségügyi szakdolgozókat; ápoló, szülésznő, asszisztens, gyógytornász stb.,
mindazokat, akik az érintett beteg gyógykezelésével kapcsolatos valamilyen tevékenységet végeznek (pl. segédápoló), továbbá
a gyógyszerészt, ugyanis a recepten lévő személyes adatokat és a rendelt gyógyszerre vonatkozó információt is – amely egészségügyi adatnak minősül – védelemben kell részesíteni.
A betegellátón kívül az intézményvezető, valamint az adatvédelmi felelős jogosult az egészségügyi adatok kezelésére. Intézményvezető alatt értelemszerűen az egészségügyi intézmény (kórház, járóbeteg-szakrendelés, klinika) szakmai vezetőjét kell érteni. Egészségügyi vállalkozás esetén a vállalkozás szakmai vezetésével megbízott személy minősül intézményvezetőnek, függetlenül attól, hogy a gazdasági vállalkozást ténylegesen esetleg nem ő vezeti. A szakmai vezetés feltételezi a megfelelő szakmai képesítést, amely egyúttal garanciát jelenthet a megfelelő adatkezelésre is és az orvosi titok megtartására. Gyógyszertár esetén pedig a személyi jog jogosultja vagy a gyógyszertár vezetésével megbízott gyógyszerész tekintendő intézményvezetőnek.
Az Egészségügyi adatvédelmi törvény hatályba lépésével egy új intézményt vezetett be az adatvédelmi felelős személyében. Az adatvédelmi felelős az a személy, aki egy adott szervezeti egységben, pl. kórházi osztályon felügyeli, ellenőrzi, és szakmailag irányítja az egészségügyi adatok kezelésével összefüggő tevékenységet, egyúttal pedig ezért felelősséggel tartozik. Feladatát képezi továbbá az adatkezelők adatkezelési, adatvédelmi oktatása, továbbképzése is. Adatvédelmi felelőst csak olyan egészségügyi intézményben vagy annak részlegén kell kijelölni, ahol legalább húsz olyan személy dolgozik, aki egyúttal egészségügyi és személyazonosító adatokat is kezel. Ennek megfelelően minden szervezeti egységben külön-külön kell az adatvédelmi felelőst e feladattal megbízni. Adatvédelmi felelősnek szakorvos, legalább két év joggyakorlattal rendelkező jogász, vagy legalább két év adatkezelési gyakorlattal rendelkező egyéb felsőfokú végzettségű személy jelölhető ki.
Ahogy az már az eddig említettekből kiderült, az adatkezelő és az adatfeldolgozó személye különböző. Ez utóbbi az adatkezelés tartalmát tekintve nem rendelkezik döntési joggal, mindössze kisegítő, technikai jellegű tevékenységet végez. A törvény szerint természetes vagy jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet lehet adatfeldolgozó, amennyiben az adatkezelő megbízza az egészségügyi és személyazonosító adatok feldolgozásának végzésével.
Ki jogosult az egészségügyi adat továbbítására?
Az adatkezelési tevékenységek közül az adattovábbítás az, amelynek során az adatok leginkább ki vannak téve annak a veszélynek, hogy arra jogosulatlanok hozzájuk férhetnek. E fokozottabb veszélyt felismerve a törvény az általános szabálytól eltérően szigorúbban szabályozza az egészségügyi adatok továbbítására jogosult személyek körét. Az intézményvezető és a kezelőorvos természetesen a törvényi feltételek fennállása esetén kérelemre vagy hivatalból továbbíthatják ezeket az adatokat. Rajtuk kívül azonban a törvény meghatároz még néhány speciális esetet. Közegészségügyi és járványügyi érdekből nem csak a kezelőorvos, hanem a betegellátó is - a szükséges járványügyi vagy prevenciós intézkedések megtétele érdekében - tovább küldheti az adatokat az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat illetékes városi, fővárosi intézetének, illetve a tisztiorvos (tisztifőorvos) is továbbíthatja az adatokat a törvényben meghatározott célokból. Végezetül a gyógyszerek, gyógyászati segédeszközök és gyógyfürdőellátások társadalombiztosítási ellenőrzése céljából a gyógyszerész és az orvos is átadhat egészségügyi adatokat.
Titoktartási kötelezettség
A gyógykezelés és a megelőzés során az adatkezelés egyik legelemibb, legalapvetőbb és egyben legősibb szabálya az orvosi titoktartási kötelezettség betartása. A gyógykezelést végző orvos, az ápolónő, a jelenlévő asszisztensnő, a gyógyszerész, az egészségügyi személyzet köteles a gyógykezelés során tudomására jutott orvosi titkot megtartani. Amint a fentiekből kitűnik, a titoktartási kötelezettség minden adatkezelőt (és adatfeldolgozót) érint annak ellenére, hogy „orvosi titoktartásról” beszélünk (e kifejezést bevett volta és elterjedtsége miatt használja a törvény). Bizonyos esetekben azonban az orvosi titoktartás alól mentesül az arra kötelezett vagy azért, mert maga az érintett beteg adott felmentést és hatalmazta fel az egészségügyi adatok közlésére, vagy a törvény teszi lehetővé, illetve kötelezővé az adatok feltárását.
A beteg által megnevezett személy tájékoztatása. Mikor kaphat a hozzátartozó felvilágosítást a betegről?
Az orvosi titoktartás alóli felmentés másik esete, amikor a beteg hatalmazza fel az orvost, a gyógykezelését végző, vagy abban részt vevő egyéb személyt, hogy a rá vonatkozó, egészségi állapotát és gyógykezelését érintő információkat közölje. Eltérő szabályok vonatkoznak azonban a megismerhető adatok körét, illetve a felhatalmazás formáját illetően arra az esetre, amikor a beteg még az egészségügyi intézményben van, tart még a gyógykezelése, vagy az már befejeződött és elhagyta az egészségügyi intézményt. Külön szabályozás vonatkozik a beteg halálát követően történő adattovábbításra. Fontos annak hangsúlyozása, hogy a beteg értelemszerűen jogosult megtudni a saját egészségi állapotára, betegségére, a javasolt, illetve alkalmazott gyógymódra vonatkozó minden adatot és ennek vele történő közlése, a beteg tájékoztatása természetesen nem jelenti az orvosi titok megsértését, hiszen az a beteggel szemben nem áll fenn. Ugyanez vonatkozik a törvényes képviselőre is, aki a cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes beteg helyett jár el.
Amíg a beteg gyógykezelése tart, kórházban tartózkodik, minden különösebb formakényszer nélkül elegendő, ha a beteg írásban jelöli meg azt a személyt vagy azokat a személyeket, akiket egészségügyi adatairól tájékoztatni lehet. A beteg bárki cselekvőképes személyt megnevezhet, nem szükséges feltétlenül hozzátartozót megjelölni. Arra sincs szükség, hogy külön iratot készítsen, a gyakorlatban a kórházba történő felvétele során, a betegfelvétel alatt közli a betegfelvételi lapon, hogy ki az, akit tájékoztatni lehet. E a nyilatkozatot azonban a beteggel alá kell íratni.
Más a helyzet azonban, ha a beteg intézményi gyógykezelése már befejeződött és a kórházból már távozott. Ilyen esetben egy úgynevezett magánokiratban kell megneveznie azokat az embereket, akiket tájékoztatni lehet a rá vonatkozó egészségügyi adatokról. A magánokirat olyan iratot jelent, amelyet a beteg saját maga készített el, és ezt követően azt aláírta, szemben a közokirattal, amelyet egy jogosult hatóság készített vagy hitelesített (közjegyző, bíróság, ügyvéd).
Az intézményben, illetve az annak elhagyását követően történő megnevezés közötti megkülönböztetés indoka, hogy amíg a beteg az egészségügyi intézményben van, ha esetleg valami kétség merül fel arra vonatkozóan, hogy lehet-e tájékoztatni a kérdéses személyt, aki az információt kéri vagy nem, akkor a beteg – állapotától függően - informálni tudja a kezelőorvosát. Amennyiben azonban már eltávozott a kórházból, erre nincs mód, így nagyobb biztosítékra van szükség, ha valaki a beteg egészségi állapota, egészségügyi adatai után érdeklődik, és a törvény e nagyobb biztosítékot a magánokirat készítésében látja megvalósíthatónak.
Az előbbi szabályok alapján a hozzátartozó abban az esetben kaphat tájékoztatást a beteg egészségügyi adatairól, ha a beteg írásban nyilatkozott erre vonatkozóan. Vannak azonban olyan helyzetek, amikor a beteg külön, erre vonatkozó felhatalmazása nélkül is jogosult a gyógykezelést végző orvos vagy az ápolószemélyzet a beteg hozzátartozójának felvilágosítást adni a betegre vonatkozó egészségügyi adatokról. Erre egyrészt a beteg érdekében akkor van lehetőség, ha a további gyógykezelés céljából indokolt a megfelelő információ átadása, mert egyébként a hozzátartozó nem tudná megfelelően otthon ellátni, gondozni a beteget.
A hozzátartozó egyes esetekben írásban megfelelő tájékoztatást kérhet a beteg egészségügyi adatairól, ha annak életét vagy egészségét befolyásoló ok miatt szükséges ezen adatok megismerése. Ide tartoznak pl. az öröklődő betegségekre vonatkozó genetikai információk, vagy azok a pszichiátriai kórképek, pszichiátriai megbetegedések, amikor a beteg magatartása veszélyeztetheti a környezetét, a vele együtt élőket. A hozzátartozó egészségi állapota is indokolhatja a betegre vonatkozó egészségügyi adatok megismerését, ha ő maga is egészségügyi ellátásra szorul annak következtében, hogy a beteget gyógykezelték.
Végezetül a járványügyi intézkedések megtétele, a fertőzések továbbterjedésének megakadályozása is szükségessé teheti a vonatkozó egészségügyi adatok közlését a beteggel egy háztartásban élő személyekkel anélkül, hogy külön kérni kellene a vonatkozó adatokat.
Ezekben az esetekben is érvényes azonban a már korábban említett általános szabály, miszerint csak a feltétlenül szükséges mennyiségű adat közölhető. Nem lehet a beteg valamennyi egészségügyi adatát közölni, és azokról tájékoztatni a hozzátartozókat, hanem csak azokat az információkat kell átadni, amelyek a fenti célok valamelyikének elérése miatt feltétlenül indokoltak.
Az egészségügyi adatokról való tájékoztatás a beteg halála esetén
A beteg halálát követően a beteg törvényes képviselője (kiskorú gyermek esetében a gyermek szülője, vagy nevelője, illetve gondnokság alá helyezett személy esetében a gondnok), közeli hozzátartozója, továbbá az örökös az, aki vagy akik a halállal összefüggő, valamint a halálozással összefüggésbe hozható egészségügyi adatokat megismerheti. A halál okával összefüggő egészségügyi adatok fogalmába beletartozik a halál bekövetkeztét közvetlenül megelőző gyógykezelésre vonatkozó összes információ is. A halál okával összefüggő egészségügyi adatokról történő tájékoztatás történhet szóban, de az erre jogosultak betekintést nyerhetnek a teljes egészségügyi dokumentációba, a kórlapokba, a kórbonctani jegyzőkönyvbe stb. A törvény nemcsak irat betekintési lehetőséget biztosít, hanem kérelemre a halál okával összefüggő vagy azzal összefüggésbe hozható, illetve azt megelőző gyógykezelésre vonatkozó egészségügyi dokumentációról másolatot kaphatnak a közeli hozzátartozók, a törvényes képviselő, valamint az örökös. Az egészségügyi intézmény azonban csak az erre irányuló írásbeli kérelemre adhatja ki a kért iratok másolatát, az írásbeli kérelem teljesítését azonban nem tagadhatja meg. Az örökös nem feltétlenül közeli hozzátartozója az elhunytnak (pl. ha végrendeleti öröklésről van szó), ezért ilyenkor azt is bizonyítani kell, hogy a kérelmező az örökös (pl. végrendelettel, vagy a hagyatékátadó végzéssel).
Ki a közeli hozzátartozó?
A törvény egyértelműen meghatározza, hogy ki az a személyi kör, aki ide tartozik. E szerint a beteg házastársa, egyenes-ágbeli rokona, azaz a beteg leszármazottai, gyermekei, unokái, illetve felmenőági rokonai szülők, nagyszülők. Ide tartozik továbbá a testvér, valamint a beteg élettársa is.
V. Törvényi felmentés az orvosi titoktartás alól
Az orvosi titoktartás alóli mentesülés következő csoportját azok az esetek alkotják, amikor vagy maga az Egészségügyi adatvédelmi törvény, vagy más törvények mentik fel az intézményvezetőt, a kezelőorvost vagy az adatvédelmi felelőst az orvosi titoktartás alól, és teszik lehetővé, hogy az érintett betegre vonatkozó egészségügyi adatokat nem vagy nem kizárólag a beteg gyógykezelése céljából továbbítsa más egészségügyi intézménynek vagy az egészségügyi ellátóhálózaton kívülre az erre jogosultaknak. Ebbe a körbe tartozik – a teljesség igénye nélkül - a korábban már említett járványügyi célú adattovábbítás az Állami, Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat illetékes intézete részére, a tudományos kutatás érdekében történő adatbetekintés, a rendőrség, bíróság, nemzetbiztonsági szolgálatok részére vagy a szociális ellátó rendszer intézményeinek a kért egészségügyi és személyazonosító adatok továbbítása.
Jelenlét a gyógykezelés során
1/ Az egészségügyi adatok továbbítása nem feltétlenül jelenti azt, hogy azokat postai vagy elektronikus úton továbbküldik az arra jogosult részére, bár az esetek nagy részében erről van szó. Az adattovábbítás az adatnak valaki harmadik személy számára történő hozzáférését jelenti, így adattovábbításnak minősül az is, ha a gyógykezelés, a vizsgálatok elvégzése során a betegellátó személyeken és az érintett betegen kívül más is jelen van, és tudomást szerezhet az egészségügyi adatokról. Az adattovábbítás e jellegére tekintettel az Egészségügyi adatvédelmi törvény szigorúan szabályozza azt is, hogy kik lehetnek jelen a beteg gyógykezelése során. Az általános szabály értelmében a betegellátókon kívül csak azok a személyek lehetnek a gyógykezelés, vizsgálat során jelen, akiknek jelenlétéhez a beteg hozzájárult. A törvény nem rendelkezik külön a hozzájárulás formájáról, ebből következően az megtörténhet szóban, írásban vagy akár ráutaló magatartással is.
2/ Kivételes esetekben lehetőség van arra is, hogy az érintett beteg hozzájárulása nélkül is meghatározott személyek jelen legyenek a vizsgálatok, beavatkozások elvégzésekor, orvos-beteg találkozásokon, stb. Annak ellenére, hogy az érintet beteg hozzájárulására nincs szükség, mindig figyelemmel kell lenni a beteg emberi jogaira, méltóságára és azok tiszteletét szem előtt kell tartani.
3/ Az érintett beteg hozzájárulására nincs szükség akkor, ha a „gyógykezelés rendje egyidejűleg több beteg egyidejű ellátását igényli”. A fennálló kórházi viszonyok általában nem teszik lehetővé, hogy a beteg egyszemélyes kórteremben feküdjön, hanem több beteg-társával együtt kerül elhelyezésre. Ilyenkor óhatatlanul felmerülhet, hogy a többi beteg jelenlétében kerül sor valamely vizsgálatra vagy személyes beszélgetésre a kezelőorvos és a beteg között. Törekedni kell azonban arra, hogy lehetőség szerint az egyébként arra illetéktelenek minél kevesebb információt tudjanak meg. A többi beteg egyidejű jelenlétében a vizsgálatot pl. paraván mögött kell elvégezni. Nem megengedhető az sem, hogy a beteg lázlapját a kórházi ágyra szerelve tárolják, amelybe ennek következtében mind a többi beteg, mind azok a betegellátók betekinthetnek, akik a gyógykezelésben nem vesznek részt. Ez a megoldás még az egészségügyi intézmény egyéb dolgozói (takarítószemélyzet) vagy a betegtársakat látogatók számára is hozzáférhetővé teszi a beteg legszemélyesebb adatait, amely ezáltal az orvosi titoktartási kötelezettséget és az Egészségügyi adatvédelmi törvény előírásait sérti meg.
Hasonlóan nincs szükség a beteg hozzájárulásának beszerzésére – egyes esetekben lehetetlen is lenne – a sürgős szükség fennállásakor, pl. tömegbalesetnél.
4/ Bűnüldözési célból, illetve az esetleges szökés megakadályozása érdekében jelen lehet a gyógykezelés során a rendőrség vagy a büntetés-végrehajtási intézet hivatalos állományú tagja, amennyiben a gyógykezelésre fogvatartott, vagy szabadságvesztéssel járó büntetését töltő személynél kerül sor. E személyek jelen lehetnek továbbá abban az esetben is, ha a gyógykezelésre olyan betegnél kerül sor, akinek - bűnüldözési célból - meg kell védeni az életét vagy egészségét (pl. a az élet elleni bűncselekményt az ő sérelmére követték el, és tartani lehet attól, hogy azt ismételten meg fogják kísérelni).
5/ Nem kell beszerezni a beteg hozzájárulását, ha olyan személy szeretne részt venni a gyógykezelésben, aki a beteget korábban már gyógykezelte, valamint akkor sem, ha az intézményvezető vagy az adatvédelmi felelős alapos szakmai vagy tudományos okból engedélyezte a részvételt. Ez utóbbi fordulhat elő például, ha valamely igen ritka betegségben szenved a beteg és mind a betegségnek, mind a kezelésnek tudományos jelentősége lehet. Ezekben az esetekben azonban - bár a beteg hozzájárulására nincs szükség -, a beteg tiltakozhat a jelenlét ellen és megtilthatja azt, ellentétben a 3-4/ pontokban foglalt esetekkel, amikor erre nincs lehetősége.
6/ Az egészségügyi szakember-képzés során elengedhetetlen, hogy az orvostanhallgatók, ápoló-, szülésznő-képzésben résztvevők közvetlen kapcsolatba is kerüljenek a betegekkel, esetleg egyes vizsgálatokat, beavatkozásokat – megfelelő szakmai felügyelet mellett – ők maguk végezzenek el, és a gyakorlatban sajátítsák el szakmájuk fortélyait. A gyakorlati képzés tehát jellegénél fogva igényli a hallgatók jelenlétét a betegek gyógykezelése során. Amennyiben olyan egészségügyi intézményben kerül sor a beteg gyógykezelésére, amely az egészségügyi szakemberképzésben részt vesz (klinika, oktató kórház), nincs szükség a beteg külön hozzájárulására ahhoz, hogy a hallgatók jelen legyenek a gyógykezelés során. Erre a tényre azonban legkésőbb a betegfelvétel alkalmával, de legkésőbb a gyógykezelés megkezdését megelőzően fel kell hívni a beteg figyelmét. Más a helyzet abban az esetben, ha olyan egészségügyi intézményben kezelik a beteget, amely az egészségügyi szakemberképzésnek nem része. Ez utóbbi esetben – ha a gyógykezelésen mégis jelen kíván lenni orvosi egyetem, egészségügyi szakiskola, főiskola, stb. hallgatója – külön ki kell kérni a beteg hozzájárulását és csak ennek beszerzését követően engedhető meg e személyek részvétele.