Így kezdődött az az ötlet, ami itt most megvalósul!
Mindenféle "ok nélkül" odamentem /na, jó/ ebédelnie kellett volna!
Egy apróságtól lett az élet pár percre szép mindkettőnknek!
A betegemnek, aki a kórházi ágyon fekve csak nézett ki az ablakon és a hülő ebéd illata sem tudta kizökkenteni!
Fel akartam ültetni, hogy még az étel kihülése előtt elfogyaszthassa azt: amikor észrevettem a szoros: már-már húsig bevágó zoknit a lábacskáján!
Megszűnt a kényelmetlenség oka és az a csepp néni felültetve, a gyönyörű kis ráncos arcán minden mosolyával csak ennyit mondott: DRÁGASÁGOM!!!!!!!
Az ebédet teljesen elfogyasztotta és még beszélgetni sem volt kedve a megelégedettségtől!
Ennyi kellett az Ő komfortjához!
Ezekben a nehéz időkben: az ellátandó betegek nagyrésze nem mer, vagy nem akar kórházba vonulni!
Ilyenkor gondolkodhatunk az alternatív megoldáson!
A csapatunk tud sok esetben segíteni, hogy a kórházi ápolást kiváltsuk/megrövidítsük!
Tisztában vagyunk vele, hogy a családtagokra nagy terhet ró az ápolás/felügyelet kivitelezése.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga lenézni egy másikra, amikor segít neki fölállni…
Ahogy egyre idősebb leszel, megtanulod, hogy két kezed van: az egyik, hogy magadon segíts, a másik pedig azért, hogy másokon.
As you grow older, you will discover that you have two hands, one for helping yourself, the other for helping others.Audrey Hepburn